Akik figyelik az ilyen jellegű híreket, azok pontosan tudják, hogy minden, amit ettől a naptól kezdődően felhasználunk, az többé már nem képes megújulni, így bolygónk a jelenlegi állapotában nem fog tudni fennmaradni.
A Global Footprint Network évente felülvizsgálja, hogy milyen mértékben képesek a természeti erőforrások újratermelődni, és ez mennyire van összhangban az emberiség szükségleteivel. Az idei év rendhagyónak számít, mivel a koronavírus járványnak, illetve az azzal kapcsolatos globális intézkedéseknek köszönhetően (értsd: mobilitás minimalizálása) jelentős mértékben változott a bolygó lakosságának erőforrás igénye, ezáltal az emberiség ökológiai lábnyoma kézzelfogható százalékokkal csökkent.
A jócskán túlnépesedett emberi populáció számtalan módon okoz kárt a környezetnek. Ha kimondjuk, ha nem, a gondok legfőbb forrása a robbanásszerű népességnövekedésből fakad. Márpedig a világ jelenlegi rendje szerint a folyamatos növekedés mindennél előbbre való. Állítólag csak akkor működőképes a globális rendszerünk, ha egyre többen vagyunk, fogyasztásunk pedig vég nélkül növekszik, ami ösztönzőleg hat a termelésre, ezáltal biztosítva a gazdaság töretlen növekedését. Lássuk be, ebben a formában ez egy nem túl intelligens és rövidlátó szemlélet... (Folytatás lejjebb).
Márpedig a tartalékok felélése mellett a természet is módszeresen pusztul, a következmények miatt pedig egyre komolyabb gazdasági, ökológiai problémákkal kell szembenézni. A felelősség vitathatatlanul közös, de azt fontos kiemelni, hogy a világ döntéshozói (politikai, de legfőképp gazdasági érdekből) egyre kevésbé mutatkoznak hatékonynak, inkább kivárásra játszanak, semhogy a bolygó, illetve a következő generációk érdekeit helyeznék előtérbe. Ezt tetézi, hogy a fejlett fogyasztói társadalmakban élők is a saját egyéni érdekeiket, jócskán elhibázott fogyasztási szokásaikat szem előtt tartva, inkább homokba dugják a fejüket, és elnézik vezetőik igen hosszú ideje tartó impotenciáját.
Azt érdemes leszögezni, hogy megfelelő léptékű döntések nélkül ebből a szomorú jövőképű helyzetből nem lesz kivezető út. Márpedig a féltve pátyolgatott, rövid távú GDP Damoklész kardjaként folyamatosan ott lebeg a globális döntéseket meghatározó vezető politikusok feje felett.
A célok régóta jól ismertek, hiszen hosszú évek óta beszélünk kibocsátás-csökkentési számokról, hulladékproblémákról, energia kérdésekről, fogyasztási szokásokról, a globális felmelegedés lassításáról, illetve a szükséges egységes lépésekről, szükségszerű vállalásokról. Igen, jóformán már mindent tudnak az átlagemberek, és mindent tudnak a világ vezetői is. A kérdés mindössze csak annyi, hogy sikerül-e egyszer, valamikor, lehetőleg a közeli jövőben a megfelelő döntéseket meghozni, vagy továbbra is a kivárás, mellébeszélés és elutasítás lesz a döntő?
(Józsa Péter - ISO 50001 lead auditor)
