Németország új víziója nem másban áll, mint a hidrogén széleskörű hasznosítása. Nem kevesebb, mint 100 millió eurót kívánnak hidrogén-technológiák kutatásába és fejlesztésébe fektetni, és ettől a programtól már 2020-ra eredményeket várnak. A német kormány még ez év végéig meg kívánja alkotni saját hidrogénstratégiáját, miközben már épül a világ legnagyobb - elektrolízissel hidrogént előállító - üzeme az ITM Power és a Shell együttműködésében a Rajna menti Wesselingben, és már a jövő évtől évi 1300 tonna hidrogént fog gyártani.

A sietséget a klímaváltozás indokolja. Egyes nézetek szerint olyan projektekre van égető szükség, melyekről a következő évtizedben megszülethet a végső beruházási döntés, máskülönben már túl késő lesz. Látszólag a hidrogén remekül kiegészítheti a megújuló energiaforrásokat, és olyan területeken is csökkenthető lenne a szén-dioxid-kibocsátás, ahol erre eddig nem sok esély volt a leginkább szennyező államokban. (Lejjebb folytatjuk)

A hidrogén széles körben bevonható a megújuló alapú áramtermelés és energiatárolás folyamataiba, mivel energetikai célú felhasználása mentes a szennyezőanyag-kibocsátástól, hosszú ideig tárolható, továbbá bőséges mennyiségben áll rendelkezésre a Föld vízkészleteiben. A hidrogén kereskedelmi célú tömegtermelése azonban egyelőre nem megoldott, és ebbe a piaci résbe kívánnak a németek hamarjában betalálni. Jelenleg világszerte évente mintegy hetven millió tonna hidrogént használnak fel, javarészt az olajfinomítási és vegyipari gyártási folyamatok során.

A programban jelentős szerep jutna a hidrogén alkalmazásának ösztönzésére. Hivatalosan jelenleg is vizsgálat alatt állnak a szóba jöhető lehetőségek, melyeket várhatóan az EU 2020-ban benyújtandó átfogó gázügyi szabályozási csomagja keretében lehet majd rögzíteni. A hidrogén megítélése nem egyöntetűen kedvező. Az olaj- és a gázipar egyfajta mentsvárként használhatná a hidrogént arra, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelését meghosszabbíthassák. Jelenleg a legfontosabb cél az üvegházhatású gázok költséghatékony és gyors csökkentése lenne, azonban az un. szürke (szénhidrogénekből előállított) hidrogén használatának fokozása nem felel meg ezeknek a feltételeknek.

A tiszta, elektrolízises eljárással ipari léptékben előállított hidrogén alkalmazásához viszont a jelenleginél sokkal markánsabb keresletre lenne szükség a piacon, ez azonban addig nyilvánvalóan nem jelentkezik, amíg a kínálat nem bővül. És ez így ebben a formában nem más, mint egyfajta 22-es csapdája...

(Józsa Péter)