Bevallom, szándékosan kicsit sarkítottam a cikk címében, hiszen (még) szó sincs elkerülhetetlenről. Ugyanis, ha egy rendszer-összeomlás már valóban elkerülhetetlen lenne, akkor arról mindenkit biztosíthatok, hogy öreg szakmabeliként nem pazarolnám a drága időmet ilyen cikkek megírására, mert abból már nem sok haszon származna.
De miről is van szó valójában? A legtöbb ember itt, Európa szívében, úgy éli meg az áramkimaradásokat, hogy egyszer csak „elmegy” a villany, amit néhány szomszédos házban a riasztó megszólaló szirénája is jelez, majd eltelik néhány perc, rosszabb esetben negyedóra - húsz perc, és láss csodát, már helyre is áll a megszokott rend, volt-nincs áramszünet. Ezek a kimaradások többnyire egyszerűbb, kis területet érintő meghibásodásokra vezethetők vissza, amit a szolgáltató viszonylag gyorsan képes elhárítani. De mi van olyankor, amikor egy nagyobb terület, pl. egy vagy több ország energiarendszere hirtelen összeomlik? Ezt sokan elképzelhetetlennek tartják, pedig történt már ilyen baleset, mégpedig 2003-ban, az USA és Kanada határvidékén, melynek köszönhetően mintegy ötvenmillió lakos (!) maradt áramellátás nélkül:
„Az áramkimaradások 2003. augusztus 14-én, csütörtökön, helyi idő szerint délután 16 óra utáni kezdettel jelentkeztek, néhány perc alatt számos erőmű állt le a kanadai-amerikai határon levő villamosenergia-rendszerben. A rendszer teljes helyreállítása az Egyesült Államok területén 4, egyes kanadai területek tekintetében 8 napot vett igénybe.” (a teljes szöveg itt elolvasható). (Folytatás lejjebb).
Tehát még egyszer: négy – nyolc nap, mire a teljes rendszer helyreállt! Na, ez már nem olyan, mint visszakapcsolni a kisautomatát a villanyóra alatt, ha zárlatos lett a vasaló…
Persze kérdezhetik egyesek, hogy egyáltalán miért kell ezekről a dolgokról beszélni? Hiszen ott vannak a villamosmérnökök, akiknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák az ilyen szélsőséges helyzetek kialakulását. Nos, kedves olvasó, hiába vannak erre hivatott kiváló szakemberek az energiaszektorban, ha egyre kevesebb lehetőségük nyílik biztonságos úton tartani az energiaellátást. A szakmai kérdések feletti döntések joga szinte teljes mértékben a politika kezébe helyeződött, olyan emberekébe, akiknek a helyzet súlyához mérten kevés ismeretük van az ellátásbiztonság, a termelés és elosztás fogalmairól, az alaperőművek fontosságáról, a megújuló energia széles körű hasznosításából fakadó, egyre nehezebben kezelhető gondokról, és egyéb szakmai kérdésekről. És mindjárt itt szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió közösségének tagjaként, elsősorban annak központi (közkedvelt szóhasználattal fejnehéz) döntéshozói mechanizmusa, illetve az EU tagországokra erőltetett egyoldalú, és meglehetősen átgondolatlan energiapolitikája az, ami jelen pillanatban a legnagyobb fejtörést okozza a zavartalan villamos energiaellátásért felelős szakembereknek.
Már itt az elején nagyon fontos leszögezni, hogy a jó szándék önmagában nagyon kevés, ha az gyakran szakmai baklövésekkel párosul. Sajnos ennek az eredménye menthetetlenül az lesz, hogy veszélybe sodorjuk a saját jövőnket, ugyanis egy energiaválság az élet minden területére kihat. Egy hosszantartó áramkimaradás nem csak a megszokott kényelemtől, az otthoni komforttól foszt meg bennünket, hanem a gazdaság minden területén felbecsülhetetlen károkat okoz.
De hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe? A probléma rendkívül összetett: a vég nélkül szaporodó emberiség jelentős környezeti károkat eredményez. Ennek egyik fő okozója a fokozódó energiaéhség, és az ebből fakadó karbonkibocsátás. Az ember ezen a szinten már nem tud lemondani az energiáról, tehát megpróbál egyfelől hatékonyságot növelni, másfelől az energiatermelés technológiáját igyekszik környezeti szempontból fenntarthatóvá tenni. Itt jön képbe az időjárásfüggő megújuló energiaforrások (elsősorban nap és szél) hasznosítása, ami ugyan kétségtelenül tiszta technológiának mondható, viszont nincs összhangban az ellátásbiztonsággal, mi több, egyre gyakrabban óriási veszélyt jelent arra nézve. Mivel egyelőre a természet az úr, így elég nehezen megjósolható, hogy mikor mennyire süt majd a nap, vagy épp milyen erővel fog fújni a szél. És ha az energiatermelés a hagyományos erőművekről átsúlyozódik az időjárásfüggő technológiák irányába (mint ahogy az a napjainkban történik), akkor nagyon gyorsan cselekedni kell a biztonság érdekében.
De hogyan is működik ez a fránya villamosenergia-rendszer, mitől ennyire törékeny az üzemeltetése? Mit eredményez egy túlerőltetett politikai nyomásra végrehajtott technológiaváltás? Milyen lépeseket kell feltétlenül megtennünk ahhoz, hogy egy nagyobb (akár a teljes kontinensre kiterjedő) áramkimaradást ne kelljen a közeljövőben elszenvednünk? Ezekre a kérdésekre próbálok egyszerű, könnyen emészthető válaszokat adni e cikk következő részében.
(Józsa Péter - ISO 50001 lead auditor)
