A fejnehéz EU szervezetek ismét tanubizonyságot adtak arról, hogy nem erősségük a gyors, frappáns döntés, még egy ilyen egyszerű, könnyen átlátható kérdésben sem, mint a tavaszi-őszi óraállítgatás. Pedig az emberek millióit évtizedek óta gyötrő évi kétszeri manőver már rég elvesztette eredeti jelentőségét (ha valaki esetleg nem emlékezne: a villamosenergián való spórolás címén lett annó bevezetve). Ezt belátva megszületett a döntés, és a szívbetegek nem kis megnyugvására végre csökkenhet ezekben az időszakokban a kiugróan magas szívhalál szám, mert eltörlésre kerül ez az őrület.

Na persze még nem lélegezhetnek fel teljes mértékben ezek a betegek, meg az állítgatástól szenvedők, mert az EU hivatalos közlése szerint "egyes tagországoknak" nehézséget jelent az átállás az új rendre. Persze arról már kevésbé kapunk hírt, hogy melyek ezek az "egyes tagországok", és mi az a bizonyos nehézség, amit a mai technológiával, és a mindent átfogó informatikai hálóval nem lehetséges egyik évről a másikra megoldani?! Legyünk őszinték, és lássuk be, hogy inkább egy kis nemakarásról van szó, ami még nagyon sokaknak évekig nyögést fog eredményezni.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy melyik időzóna a kedvezőbb egy-egy tagállam számára, de azon sem túl hosszan, mivel már annyi tanulmány készült, ami az előnyöket és a hátrányokat, meg a lehetséges alternatívákat bemutatja, hogy teljesen indokolatlan mindennemű, évekig tartó késlekedés. Nézzük is végig szép sorjában ezeket a tényezőket. (Lejjebb folytatjuk)

Először is, a nyári óraállítással elérhető megtakarítás ma mindössze nagyjából egy napi felhasznált villamosenergia. Azaz 1/365 rész, vagyis a teljes éves fogyasztás 0,27 - 0,28 %-a. A váltakozó téli/nyári időszámítási rendszer a bevezetésekor gazdaságilag még indokolt volt, elsősorban a közvilágítás aránytalanul magas energiaigénye, meg a maitól nagyban különböző fogyasztói szokások miatt, de manapság ez már egy teljesen elhanyagolható eredményt kínál, úgyhogy ennyit a mérleg hasznos serpenyőjéről.

Komoly gond viszont a tavaszi átállásnál, hogy szinte mindenki fáradtabbnak érzi magát a hiányzó egy óra alvás miatt. Persze erre lehet mondani, hogy korábban kell lefeküdni. Ez nagyon okos gondolat, csak éppen a szervezetünk nem óhajt azonnal engedelmeskedni, és változatlanul a megszokott időben érkezik az alvásciklusunk. Azaz, ha eddig 23:00 órakor sikerült elaludnunk, akkor jónéhány napig, esetleg hétig bizony csak éjfél tájban jön álom a szemünkre. Mivel is jár ez? A kevesebb alvásnak köszönhetően dekoncentrációval és folyamatos fáradtság érzéssel kell napközben küzdenünk. A statisztika könyörtelenül igazolja, hogy ilyenkor ugrásszerűen megnövekszik a közúti balesetek száma, illetve fokozódik azok súlyossága. Csökken továbbá a munkahelyi koncentráció, romlik a precizitás és a hatékonyság.

Egy másik statisztika: svéd kutatók megállapították, hogy a tavaszi óraátállítást követő napokban különösen magas az infarktusok száma, akár 5(!) százalékkal is többen eshetnek át szívrohamon március végén, mint az év bármely más időszakában. Ezt a bioritmus jelentős változása okozza. Ráadásul a szívbetegségekre hajlamos személyeknél egy órával kevesebb alvás is nagyon komoly rizikófaktornak számít. Sajnos a tapasztalat az, hogy az őszi óraátállítás alkalmával is emelkedik a szívinfarktusok száma - igaz, valamelyest kisebb mértékben, mint tavasszal.

Az átállítás az állatokat sem kíméli. Bizony, rájuk is komoly hatással van az órák tekergetése. Ugyanis amíg az emberek nemes egyszerűséggel átállítják az óráikat, addig a természetben ez nem megoldható. A vadon élő állatok komoly veszélynek vannak kitéve a nyári időszámítás kezdetén. Ilyenkor sokkal több a vadgázolás, mivel az állatok azt hiszik, hogy hajnalban még biztonságban vannak az utak mentén, holott egy órával korábban indul a forgalom. Ez menthetetlenül a vadbalesetek számának ugrásszerű emelkedéséhez vezet, ami bizony nemcsak az állatok, hanem az emberek életébe is kerülhet, az ilyen eseteknél keletkező tetemes anyagi kárról nem is beszélve.

Az óraátállítás a haszonállatokat (és ezáltal a gazdák pénztárcáját is) megviseli, ugyanis felborul az állattartó gazdaságok jól szervezett rutinja. A napi munka korábbi, illetve későbbi megkezdése az állatokat mérhetetlenül megzavarja. A tejelők, amelyek mindig ugyanabban az órában vannak megfejve, annyira megzavarodnak a későbbi vagy korábbi fejéstől, hogy drasztikusan lecsökken a tejük mennyisége. Jó néhány napba is beletelik, míg megszokják az új rendet az istállókban.

És végül, a sok apróságnak tűnő tévedés, hiba, baki, súlyosabb esetben informatikai rendszer összeomlás, amit az órák össze-vissza állítgatása okoz. Ezeknek se szeri, se száma, közös statisztikájuk sincs, csak rengeteg olyan tény, mely azt bizonyítja, hogy csínján kellene bánni ezzel a látszólag spórolást eredményező megoldással, mert bizony az összes nemzetgazdasági kár magasabb taksát jelent, mint az a néhány megtakarított megawattóra.

De a mostani döntés szerint "egyes tagországok" mindezt még nem látták át, így a "nehézségeik" megoldására időt kérnek. Csak az a baj, hogy a mi, vagyis az itt élők idejére apellálnak. Így egyebet nem tehetünk, minthogy a mai hajnalhoz hasonlóan még jónéhányszor állítgatjuk az óránkat, és próbálunk szervezetünkkel alkalmazkodni a változó körülményekhez, amennyire lehet.

(Józsa Péter)