A szén-dioxid légköri koncentrációja 2017-ben elérte a 405 ppm-et (part per million; az egész milliomod része), ami 3-5 millió éve nem fordult elő. A légköri koncentráció az, ami a levegőben megmarad, tehát nem azonos a kibocsátással. Ami nagyon fontos, hogy a levegőben maradó gázok éghajlatra gyakorolt hatása 1990 óta 41 százalékkal emelkedett.
A szén-dioxid koncentrációja jelenleg nagyjából 150 százalékkal magasabb, mint az ipari forradalom előtt, a növekedés mértéke évről évre ingadozik. Ennek elsősorban a globális légköri jelenségek az okai: amikor szárazság az uralkodó, olyankor csökken a növények gázmegkötő képessége, így azokban az években több CO2 marad a levegőben. Csapadékban gazdag évek során a légköri koncentráció növekedése lelassul, de ez nem jelenti azt, hogy előrelépés történt volna az ÜHG kibocsátás visszaszorításában.
A kiotói jegyzőkönyv az ENSZ 1992 májusában véglegesített szövegezésű, 1992 júniusában Rio de Janeiróban aláírt éghajlat-változási keretegyezményének kiegészítő jegyzőkönyve, melyet az UNFCCC tagállamok 1997. december 11-én Kiotóban fogadtak el. A jegyzőkönyv 2005. február 16-án lépett hatályba, mely szerint a fejlett országok vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez viszonyítva.
Miután ez az egyezmény csúfosan megbukott, történt még néhány próbálkozás a nemzetközi összefogásra: dohai klímakonferencia, párizsi egyezmény, különféle ENSZ megállapodások. És ezzel a sor még koránt sem ér véget, biztosak lehetünk benne, hogy számtalan további, ezekhez hasonló megállapodási kísérlethez lesz szerencsénk. Viszont az elmúlt évek tapasztalata alapján az is biztos, hogy e téren radikális, előre mutató változásokra továbbra sem számíthatunk. Ennek három, jól beazonosítható oka van: (Lejjebb folytatjuk)
Az első helyen természetesen a pénzt, azaz a környezetvédelemre fordítható forrásokat kell megemlíteni. A gazdagabb, iparilag fejlett országok esetében kézenfekvő az arányosan nagyobb anyagi áldozat vállalásának szüksége. Ez természetesen nincs (sosem volt, és vélhetően sosem lesz) ínyére az ipari lobbinak, és igyekeznek is ennek megfelelően kellő nyomást gyakorolni a döntéshozó politikusokra, és lássuk be, ezt elég jól is teszik. Persze ott lenne még a másik lehetőség, a központi finanszírozásból megvalósuló technológiai váltás. A gond ezzel csak az, hogy a gazdaságilag kevésbbé potens országok külső segítség nélkül már nem képesek ehhez elegendő forrást biztosítani. A markukat meg hiába is tartják, a nemzetközi érdek ilyenkor hirtelen nemzeti üggyé sorvad.
A második számú hátráltató ténnyező, a "nagyok" rendszeres ellenszegülése, ami általában az egyezmények aláírásának elutasításában mutatkozik meg. Ebben élenjáró az Egyesült Államok. Az USA elnökök vérmérséklettől függően viszonyulnak a környezetvédelem kérdéséhez. A jelenlegi elnök különösen "érdekes" stílust képvisel, melynek fő jellemzője a teljes elutasítás. Jó politikus módjára még magyarázatot is képes adni, különösen olyankor, amikor a felmelegedés hatása a pillanatnyi időjárási körülmények miatt nem érzékelhető. Érdemes például mostanság vetni néhány pillantás az elnök Twitter posztjaira, melyben bőszen kívánja az épp rendkívüli hideggel súlytott államokba a "globális felmelegedést". Az ilyen jellegű ostobaság önmagában még nem lenne gond, de ha egy nagyhatalom vezetőjeként valaki negatív precedenst teremt, akkor ez a fajta "példamutatás" már könnyen követhetővé válik, aminek az eredménye akár a totális politikai akarathiány is lehet (egyelőre legalább a közös akarat látszólag még fennáll).
És végül, a harmadik tényező. Sajnos még mindig nagyon rossz úton járunk, legalábbis ami a kutatási irányokat jelenti. Hatalmas energiákat fektetnek szerte a világon a hagyományos értelemben vett megújuló energiaforrásokra épülő technológiák fejlesztésébe. És mivel ezek az energiaforrások hektikusak, ezért többnyire nem akkor, és nem úgy állnak rendelkezésre, amikor kellenek, hanem amikor és ahogyan a természet azt jónak látja. Márpedig jelen tudásunk szerint az energiát ipari méretekben, költséghatékony módon nem tudjuk tárolni.
És beszéljünk most elsősorban a villamos energiáról. Azért arról, mert ez az energianem szállítható a legkisebb veszteséggel nagy távolságokra, illetve a legszélesebb körben fogható munkavégzésre. A gondot jelen pillanatban az energia környezetbarát módon történő biztosítása jelenti, azzal a még ennél is fontosabb kitétellel (igen, nem tévedés), hogy az ellátás biztonsága soha ne sérüljön. Az alaperőművi termelés egyre inkább három nagy területre összpontosul: a hagyományos (valamit elégető) hőerőművek, az atomerőművek, valamint a tengerpartokon létesített szélerőmű parkok. A hagyományos hőerőművek köztudottan nem kímélik a környezetünket. Az atomerőművektől Fukushima óta mindenki óvakodik, de egyelőre ezek jelentik a szükséges rossz alternatívát. A szélerőművek a hektikus (előre nem kiszámítható) forrás, azaz a szél miatt viszont a legmagasabb kockázatot jelentik az ellátás biztonságára, ugyanis ha jelentős hányadot képeznek a termelésben, akkor egy extrém időjárási körülmény törvényszerűen nagy kiterjedésű áramkimaradáshoz fog vezetni.
Megoldást csakis a kutatási irányok helyes mederbe terelése jelenti. És ugyan ezen fáradozunk is néhányan, de sikert csak az új elméletek szélesebb körben való terjesztése hozhat. Mivel még néhány évtizede is szinte megkövezték ezen új elméletek kutatóit, azt nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a természetből ellesett önfenntartó periodikus jelenségek nem mennek szembe egyetlen ismert fizikai törvénnyel sem, de legfőképpen nem tartoznak a perpetuum mobile kategóriájába (bár félreértésből, rosszabb esetben szakmai féltésből ezt a bélyeget nagyon könnyen sütögetik). Pedig a természet tálcán kínálja az oszcilláló, vagy más néven periodikus jelenségeket a fizikában, biológiában, az asztronómiában, és legújabb ismereteink szerint a kémia területén. Semmi más dolgunk nincs, mint elfogadni a kézenfekvőt, és köszönettel felhasználni.
(Józsa Péter)
Vállalkozások megújuló energia használatával megvalósuló épületenergetikai fejlesztéseinek támogatása a közép-magyarországi régióban kombinált hiteltermékkel
