Ez azt jelenti, hogy amit e naptól kezdődően felhasználunk, az már nem képes megújulni, így bolygónk a jelenlegi állapotában nem fog tudni fennmaradni.

A Global Footprint Network évente felülvizsgálja, hogy milyen mértékben képesek a természeti erőforrások újratermelődni, és ez mennyire van összhangban az emberiség szükségleteivel. 2016. augusztus 8-án ez a két érték fedi egymást, ettől kezdve többet fogyasztunk, mint amennyit a bolygó - változatlan formában - nyújtani lenne képes. Hogy mindenki számára jól érzékelhető legyen a változás sebessége, ez a határnap 1993-ban október 21-re, 2003-ban pedig már szeptember 22-re esett.

Számtalan módon okozunk kárt környezetünknek. A tartalékok felélése mellett a természetet is módszeresen pusztítjuk, a következmények miatt pedig egyre komolyabb gazdasági, ökológiai problémákkal kell szembe néznünk. A felelősség vitathatatlanul közös, de azt fontos kiemelni, hogy a világ döntéshozói (politikai, de legfőképp gazdasági érdekből) egyre kevésbé mutatkoznak hatékonynak, inkább kivárásra játszanak, semhogy a bolygó, illetve a következő generációk érdekeit helyeznék előtérbe. Ezt tetézi, hogy a fejlett fogyasztói társadalmakban élők is a saját egyéni érdekeiket, jócskán elhibázott fogyasztási szokásaikat szem előtt tartva, inkább homokba dugják a fejüket, és elnézik vezetőik igen hosszú ideje tartó impotenciáját.

Azt érdemes leszögezni, hogy megfelelő léptékű döntések nélkül ebből a szomorú jövőképű helyzetből nem lesz kivezető út. Márpedig Damoklész kardja, a féltve pátyolgatott rövid távú GDP folyamatosan ott lebeg a globális döntéseket meghatározó vezető politikusok feje felett. Bolygónk egyik legnagyobb problémáját az üvegházhatású gáz (ezen belül is a széndioxid) kibocsátás jelenti, azonban hiába a megszámlálhatatlan környezetvédelmi egyezmény (vagy inkább arra tett kisérlet), egyre gyorsabb ütemben növekszik az a bizonyos ökológiai lábnyomunk. Nem meglepő módon tavaly decemberben a párizsi klímacsúcs sem hozta meg az elvárt döntéseket.

A célok régóta jól ismertek, hiszen hosszú évek óta beszélünk kibocsátás-csökkentési számokról, a globális felmelegedés lassításáról, a 2 °C-os melegedési határértékről (lassan már a 4 °C-nak is örülnénk...), illetve az ehhez szükséges egységes lépésekről, szükségszerű vállalásokról. Igen, már mindent tudnak az átlagemberek, és mindent tudnak a világ vezetői is. A kérdés mindössze csak annyi, hogy sikerül-e egyszer, valamikor, lehetőleg a közeli jövőben a megfelelő döntéseket meghozni, vagy továbbra is a kivárás, mellébeszélés és elutasítás lesz a döntő?

(J.P.)